Málnatattoo, avagy mindfulness a kertben
Nézd más szemmel a Világot, és meglátod a legkisebb örömöt is, mely jókedvre derít!
Kinti kánikula, tikkasztó hőség… Bármit csinálsz, folyik Rólad a víz. De mit teszel, ha tudod: kint a kertben vár a betakarítanivaló? És ott van benned az is, amit valamikor tanításul kaptál: „amit Isten adatott, elpazarolni nem szabad”. Így hát felveszed a legszellősebb kánikularuhád, és kissé fanyar mosollyal az arcodon a málnás felé veszed az irányt. Csak harmincöt perc, és végzel vele — mantrázod. Amúgy sincs még annnnyira meleg. Hiszen kora reggel van.
A kert hátsó része felé haladva a fű nedvessége súrolja meztelen lábfejed. Felfrissít. A fanyar mosolyod lassan megváltozik ettől a simogatástól. Aztán meglátod a pirosló bogyóktól roskadozó bokrokat, és megérzed a természet adta ölelést. A tapasztalat persze közbeszól: na… ez nem csak harmincöt perc lesz. Sejted azt is, hogy sajogni fog a térded, a derekad. Mert a málnát leginkább alulról, felkukucskálva szeded, nehogy egyetlen szem is kárba vesszen. Na akkor kezdjük… — tuningolod magad, és leguggolsz.
És a látvány elsöpör mindent, amit addig rossznak hittél. Élénkzöld levelek táncolnak a lágy szellőben, közöttük megannyi pirosló vitaminbomba himbálózik. Te pedig csak szeded és szeded. Ott egy kisebb, amott egy óriás. Ez még kissé éretlen, az meg, ahogy hozzáérsz, már a kezedbe is pottyan. És közben nem fütyülsz… reggelizel… ízlelsz. A harmatos szemek kívülről kissé hűvösek. Amint a szádba veszed őket, az édességük megint mosolyra fakaszt. A természet már megint elcsábított…
A huszadik, huszonötödik szem után arra is felfigyelsz, hogy a málna apró szőröcskéi csiklandozzák a nyelved. Ráharapva mintha a magok ellensúlyozni akarnák a gyümölcshús finom lágyságát. De nem sikerül nekik. Már megtanultad: nem kell ezt harapni. Csak egy kicsit szétnyomni. Közben felállsz, hogy a felső ágakról is leszedd a termést. Kezedet és lábadat végigsúrolják a tüskék. Már tudod, hogy a tusolás majd kissé csípni fog. A málnás nyomot hagyott rajtad. Málnatattoo. A következő szem íze azonban újra magához hívja a figyelmed.
Miközben hajolsz, nyújtózol, szedsz és reggelizel, elkezd kavarodni a fejedben megannyi recept. Mi minden készülhet ebből a rengetegből? Hogyan adhatod tovább azt, amit most olyan jó megélni? Színek és ízek, állagok és kiváltott érzések. Málnakrémleves mentás mascarpone-csókkal. Zöldsaláta sonkaszilánkokkal, dióval, sajttal, magvakkal, olívával és pirosló málnaszemekkel… Már látod a színeket. Érzed az ízeket. Elképzeled, hogyan kerülnek egyensúlyba egymással, és kik ülnek majd körülötted, amikor mindez az asztalra kerül. Így is kifejezed a szereteted.
Na kész. Átadtad magad már megint… És jó ez úgy, ahogy van. Valamikor közben elmaradt a harmincöt perc számolása. Elindultál, mert le kell szedni. Most pedig ott vagy a levelek között, érzed a harmatot, a málna ízét, a tüskék karcolását. Megéled azt is, ami kellemes, és azt is, ami kevésbé. Ez lett ma reggel a mindfulness a kertben. Észrevetted, mi történik körülötted és benned, miközben egy egészen hétköznapi feladatot végzel.
És itt azért észbe kapsz: már régen nem csak a reggeliről van szó. Maslow is eltávon van… Mi minden jelent meg benned a málnabokrok között? Szeretet? Játékosság? Huncutság? Életenergia? Jókedv? A málna ott várt akkor is, amikor még fanyar mosollyal indultál el felé. Te közben másképp lettél jelen.
Hogy kinek mit sugall mindez, járjon maga utána… finoman lépdelve, érezve a lába alatt a zöld gyepet.
