Málnatattoo, avagy mindfulness a kertben

Nézd más szemmel a Világot, és meglátod a legkisebb örömöt is, mely jó kedvre derít!

Kinti kánikula, tikkasztó hőség… bármit csinálsz, folyik Rólad a víz…

De mit teszel, ha tudod: kint a kertben vár a betakarítanivaló…

És vallod, amit anno tanításul kaptál: „amit Isten adatott, elpazarolni nem szabad”.

Így hát felveszed a legmelegebb kánikula-ruhád, és kissé elhúzott fanyar mosollyal az arcodon a málnás felé veszed az irányt.

Csak 35 perc és végzel vele, mantrázod. Amúgy sincs még annnnyyira meleg, mert kora reggel van.

A hátra vezető úton a fű gyenge nedvessége súrolja meztelen lábfejed. Felfrissít. Addigi fanyar mosolyod átváltozik a simogatás hatására, és megérted a természet adta ölelést, amint meglátod a bokrok roskadozó, pirosló bogyóit.

A mindennapok tapasztalata kimondatja Veled szkeptikusan: na… ez nem csak 35 perc lesz… És valószínűleg sejted, hogy sajogni fog a térded, a derekad, mert ugye ezt leginkább alulról szeded felkukucskálva, nehogy kárba vesszen.

Na akkor kezdjük… tuningolod magad, és leguggolsz.

És a látvány elsöpör mindent, amit addig rossznak hittél.

Élénkzöld levelek lágy szellőben való tánca és megannyi pirosló vitaminbomba himbálózása fogad, és csak kapkodod és kapkodod… ott egy kisebb, amott egy óriás, ez egy kissé éretlen, az meg ahogy hozzáérsz, a kezedbe pottyan.

És közben nem fütyülsz… reggelizel… ízlelsz.

A harmattal körbevett szemek kívülről kissé hűvösek, és amint a szádba veszed, édessége szintén mosolyra fakaszt. A természet már megint elcsábított…

A 20., 25. szem után már arra is felfigyelsz, hogy a gyümölcs apró szőröcskéi csiklandozzák a nyelved, és ráharapva a gyümölcsre mintha az apró magok ellensúlyozni akarnák a gyümölcshús finom lágyságát. De nem sikerül nekik, mert már megtanultad: nem kell ezt harapni, csak egy kicsit szétnyomni.

Közben aztán fel kell állni, hogy a felső részek termését is learasd. Kezedet és lábadat súrolják a védekező ágak tüskéi, és már tudod, a tusolás is kissé fájdalmas lesz… de az újabb szem íze elhessegeti mindezt.

Miközben tornázva szeded, reggelizel és a friss levegőn az egészséged őrzöd, elkezd kavarodni a fejedben megannyi recept, ahol fel tudod használni ezt a rengeteget, hogy szereteted kifejezd.

Színek és ízek, állagok és kiváltott érzések.

Málnakrémleves mentás mascarpone-csókkal.

Zöldsaláta sonkaszeletekkel, dióval, sajttal, magvakkal, olívával és pirosló málnaszemekkel…

…a tökéletes egyensúly és színkombináció.

Na kész, átadtad magad már megint… és mindig… de: jó ez úgy, ahogy van.

És nem komplikálod túl tovább.

És itt azért észbe kapsz, hogy már nem a szükségletek alapszintjén vagy.

Miről is szól ez az egész? Hiszen Maslow már rég eltávon van…

Biztos, „csak” a szeretet? Játékosságot? Huncutságot? Életenergiát? Jókedvet?

Hogy kinek mit sugall a kontextus, járjon maga utána… finoman lépdelve, ölelve a zöld gyepet.