Csoportos családállítás

Az, aki egy témát a családállítás eszközével szeretne feltárni, elmondja a családállítás vezetőjének, hogy milyen témával érkezett. Röviden és tömören, lényegre törően. A téma ismertetése után a vezető dönt arról, hogy nyitott vagy fedett lesz-e az állítás, majd meghatározza az induló családtagokat, érzéseket, fogalmakat stb. Ezután az állító és a vezető a csoport felé fordulva az állíttató felkéri a képviselőket, hogy vállalják-e a képviseletet. Ez nyitott állításban konkrét szerep megnevezésével történik, azonban fedett állítás előtt nem hangzik el, hogy a képviselő milyen szerepet képvisel.

Ezután a képviselők mozdulnak a térben, figyelik testérzeteiket, belső intuícióikra figyelve megteszik azt, amit szükségesnek éreznek. Például egy képviselő a másik képviselőhöz akar kapcsolódni, viszont nem tud odamenni, mert „földbe gyökerezett a lába”. Ezt az érzést és gondolatot tartja meg a képviselő egészen addig, míg a vezető azt nem látja, hogy a térbeli „elrendeződés” megállt. Ezután kérdez, és szükség esetén újabb képviseletet hoz be.

A lényeg, hogy minden, amit belülről érzünk, hogy meg kell tenni, az fejeződjön ki mozgásban, érzésben.

A képviseletek felállásával eljutunk a téma legnagyobb feszültségpontjáig. Ezt keressük az állításban. Innentől a családállítás vezetője intuitívan, a képviseletekre alapozva kérdez a térben, teszi ezt mindaddig, míg a feszültség láthatóan ki nem oldódik.

Ez általában akkor szokott elérkezni, amikor az el nem ismert családtag, a tettes-áldozat, a sorsátvállaló szembe nem néz egymással. Akkor meglátszódik maga az ember, az állítás beáll a megérkezés szintjére. Az ezután esetlegesen következő oldó mondatok segítik az elfogadást, mellyel a kapcsolati rendszerből a feszültség végleg kioldódik és a múlt lezárul, elrendeződik, és az Élet áramlik tovább.